Barátság. Szép és jó, míg minden oké. Napról napra egyre közelebb kerültök egymáshoz, ígéreteket tesztek arról, hogy sose felejtitek el, sose hagyjátok cserben a másikat. Aztán jön egy nagyobb veszekedés. Kibékültök. De már semmi nem olyan, mint régen. Érzed, hogy eltávolodtatok egymástól. És 2 nap múlva már nem is beszéltek mert nem ír vissza.
Elég szar érzés. Főleg így fél év után. Zolii volt az aki nagy részben átsegített egy szörnyű korszakomon. Annyit nevettünk, hogy az valami hihetetlen. Persze komolyak is tudtunk lenni. Sokszor már úgy éreztem, hogy újra beleszeretek. Talán így volt.. De jött az a szörnyű veszekedés. Aminek igazából az lett volna a lényege, hogy kvára szeretem és bármit megtennék érte.. nem jött össze. Nem tudtam megmondani neki. Persze minden végén én voltam a szar. Aztán kibékültünk, de már semmi sem volt ugyanolyan, mint azelőtt. A beszélgetéseink unalmasak és laposak voltak. Az utolsó üzenetemre vissza sem írt.. Pedig már egy hete..
Talán igaza volt f-nek. Tényleg rossza ember vagyok. Senki sem fog mellettem maradni. Mindenkit eltaszítok magamtól. Mindent én teszek tönkre. És végül majd egyedül maradok..
