It's me.

Barátság. Szép és jó, míg minden oké. Napról napra egyre közelebb kerültök egymáshoz, ígéreteket tesztek arról, hogy sose felejtitek el, sose hagyjátok cserben a másikat. Aztán jön egy nagyobb veszekedés. Kibékültök. De már semmi nem olyan, mint régen. Érzed, hogy eltávolodtatok egymástól. És 2 nap múlva már nem is beszéltek mert nem ír vissza.

Elég szar érzés. Főleg így fél év után. Zolii volt az aki nagy részben átsegített egy szörnyű korszakomon. Annyit nevettünk, hogy az valami hihetetlen. Persze komolyak is tudtunk lenni. Sokszor már úgy éreztem, hogy újra beleszeretek. Talán így volt.. De jött az a szörnyű veszekedés. Aminek igazából az lett volna a lényege, hogy kvára szeretem és bármit megtennék érte.. nem jött össze. Nem tudtam megmondani neki. Persze minden végén én voltam a szar. Aztán kibékültünk, de már semmi sem volt ugyanolyan, mint azelőtt. A beszélgetéseink unalmasak és laposak voltak. Az utolsó üzenetemre vissza sem írt.. Pedig már egy hete..

Talán igaza volt f-nek. Tényleg rossza ember vagyok. Senki sem fog mellettem maradni. Mindenkit eltaszítok magamtól. Mindent én teszek tönkre. És végül majd egyedül maradok..

..amikor hangosan, önfeledten énekelsz és rájössz, hogy nyitva az ablak ami egyből a szomszéd házhoz nyílik. Ráadásul még jó hangod sincs. Felbecsülhetetlen érzés. (Y)

De egyébként meg nem igazán tud érdekelni. A szomszéd srác egy seggfej.

Gyűlölöm a vizsgákat.! Főleg azokat amikhez nincs tehetségem. Oké, túl vagyok már 7 ECDL vizsgán, meg egy írásbeli info érettségin.. de az informatika. Azt szeretem és a volt tanárom szerint van is hozzá tehetségem. A kocsikhoz nincs. Sem a közlekedéshez. Sem a kocsival való közlekedéshez. Az első kresz vizsgán megbuktam, 2pont kellett volna. Jó, az elsősegélyen átmentem, de az nem volt nehéz. Könnyű tételt húztam.

Ősszel meg mehetek nyelvvizsgázni, Szuper (Y) Az még rosszabb lesz..

És ha mindez még nem lenne elég, jövőre érettségi és mivel nem sikerült az info az idén ezért jövőre marad az 5 tantárgy.

Mondtam már, hogy gyűlölöm a vizsgákat.????

Azt hinné az ember, hogy minden diák számára az év legjobb része a nyár. Tévedés. Én vagyok az élő példa rá. Szeretem a nyarat, a vele járó pihenést és utálom a suliban az állandó tanulást meg az "állandó" bezártságot..pont mint minden diák. De annyira mégsem szeretem a nyarat, mikor belegondolok abba, hogy 2,5 hónap távol a barátaimtól, itthon, semmit tevéssel töltve. Suli időben legalább a barátaimmal vagyok és sokszor hülyülünk meg szegjük meg a szabályokat. Olyankor legalább minden napban van valami érdekes. Még akkor is ha korán kelünk és későn fekszünk. Igazán tudnak hiányozni azok az esték amikor kint ülünk a parkba energiaitallal, ciderrel, sörrel, cigivel a kezünkben és beszélgetünk, hülyülünk. Számomra ezek nyáron nem adatnak meg.

Vagyis inkább én vagyok unalmas, de komolyan. Egyre jobban érzem, hogy nem vagyok elég érdekes, nem tudok elég érdekesen fogalmazni egy bloghoz. Valószínűleg -ahogy mindig is történt- még irkálok egy ideig, aztán törlöm. Totálisan én lennék.

Egyre többet jár az agyam a szerelmen és egy új tetováláson. Jobban belegondolva a tetoválás nyert. :D Nem vagyok szerelmes szerencsére (vagy szerencsétlenségemre), de azért vágyom arra amire minden lány, hogy legyen mellettem valaki akiben bízhatok, aki mindig mellettem van, aki átölel, aki vigyáz rám, stb. De egy új tetoválás most jobban izgat. Az legalább soha nem hagy el. ;) Nem akarom tele varratni magam, de még vagy 4-et, esetleg 5-öt el tudnék magamon képzelni. Majd csatolok egy képet a mostanimról. Kicsivel több mint egy hónapja van meg és imádom. Olyan, mint én. Tökéletlen, de szerethető.

Viszont most mennem kéne. Annyi dolgom lenne és minden egyes napomat a lustaság határozza meg. Így sose lesz kész a szobám, újra meg fogok bukni a kresz vizsgán, stb. Egyiknek sem örülnék.

Valahogy sokkal jobb nyárra számítottam. Eddig semmi érdekes nem történt. Bár azt tudtam, hogy a tavalyit nem könnyen lehet felülmúlni (Olaszország, Anglia, Párizs, Kexx..), de azért ennél többet vártam. Mint mindig mindenben. Nem igazán arra gondoltam mikor "izgalmas nyarat" kívántam, hogy Zolii vegyen semmibe és romoljon meg vele a kapcsolatom vagy hogy üljek itthon egész nap. Na de, 2 hónap van még.. vagyis 1,5. Annyi idő alatt csak történik már valami "érdekes" és izgalmas.

Talán csak a félelem miatt zárkóztam el a világtól. És ugyan emiatt nem merek újra belépni. Félek attól, hogy senki nem keresett, senki nem vette észre az eltűnésem és senkinek nem hiányzom. Óriási csalódás lenne számomra.. és rettegek tőle.

Janóval viszont ki kéne békülnöm. Vagy csak egyszerűen tudatnom kéne vele, hogy mi is a helyzet. Ígéretet tettem magamnak, hogy mindent megteszek amit eddig nem mertem. Ez pont ilyen lenne..

Nem mondhatnám az elmúlt napjaimat vagy inkább időszakomat felhőtlennek. És kell egy hely, ahol kiadhatok mindent. Ez lesz az.

Több mint 60 órája ki van kapcsolva a mobilom és facen sem voltam azóta. Azt hittem, hogy a barátaim tényleg azok és tenni fognak azért, hogy tudják mi van velem. De hát senki sem keres. Pedig lenne rá lehetőség. Janó két háznyira lakik és egyszer nem keresett. Tegnap átjött, de nem hozzám. És csodálkozott mikor hozzá sem szóltam és faképnél hagytam.

Jobban belegondolva lehet, hogy én cseszek el mindent azzal, hogy csak úgy szó nélkül leléptem. Talán én sem vagyok olyan barát akinek gondoltak. De néha muszáj egy kis "szabadság".